Ipolyság

A város az északról a Korponai fennsík, délről a Börzsöny szegélyezte festői szépségű völgy ölén, az Ipoly két oldalán terül el. A völgy itt a legszűkebb, a két hegyvidék közötti távolság alig három kilométer. A folyó partjain burjánzó növényzet és az erdők közelsége az embert valósággal letelepedésre csábította.

Ásatások során feltárt leletek bizonyítják, hogy a Korpona patak völgyétől Parassapusztáig már az újabb kőkorban / paleolit / élt itt ember.
A város első okleveles említését 1237 – ből találhatjuk IV. Béla Zólyomban kelt levelében, ebben a király az esztergomi egyházat a Hont várhoz tartozó Ság földje harmadfél ekényi területének és egy malomhelyének birtokában őt megerősíti.

Kéttornyú római katolikus templomát 1734-ben a jezsuiták építették újjá a reformáció után, barokk stílusban. Legrégibb emléke egy 16. századi Madonna-szobor. A templomot a reformációt követő ellenreformáció során a római katolikus egyház visszafoglalta és újraszentelte. A kálvinista prédikátort, Szodói Andrást gályarabságra hurcolták.

A jezsuták kolostora a 17. század végén épült a korábbi kolostor maradványainak felhasználásával.

Több gótikus részlete látható. Feltárása során középkori temetőt és sok használati tárgyat találtak.